XX. század első felében születtem. Köszönöm a Jó Istennek, hogy szüleimet szülőföldjüktől, székelyföldtől távol, Sashalmon áldotta meg fogadalmukat és hogy megszülethettem. Keresztvíz alá tartott 1936. október 11-én Demeter Jánosné Anna; Demeter János és Vitos Bálint tanúk előtt, a Budapest-Rákosszent Mihály Plébánián.
Felsírtam, potyogtak könnyeim, mesélte mosolyogva Édesanyám, amikor megkeresztelt Bíró Bertalan dr. plébános úr. Milyen régen történt velem Jézus ölelő karjaiba kapaszkodni, – akkor még öntudatlanul – és elindulni egy folyton változó kor, szellemi és anyagi áramlatában.
A második világháborúra az ágyúk dühös ugatása és a lóhúst daraboló éhes emberek emlékeztetnek.
A Sashalmi általánosból a Vas utcai gimnáziumba irányítottak.
Verseket faragtam, lázadó voltam: „a gimnáziumból eltanácsoltak,” megismertem az ÁVH markát. Életem első jeles útravalóját, mint egy személyes élethelyzetet írom körül Első levelemben.
Ipari iskolai tanulmányaimból a mechanika meghatározta gondolkodásomat. Az Orionban pedig az elektromosság láthatatlan működését tapinthattam. Az AVH, a mechanikai ismeretek és az indukció végig kísérte életemet.
Az iparból a hatvanas években elhívtak szakoktatónak. A katedrához is tisztelettel közeledtem. A magasabb szakmai tudás iránti érdeklődésemhez, a MÜM 30. sz. szakmunkásképző intézet igazgatója nem járult hozzá. Később tudtam meg miért? A tiltás oka továbbtanulásom kérdésében az a feltétel volt, az illetékes „ügyosztály” össze akarta kötni segítő készségemmel. Segítsem tisztánlátásukat, milyen is a hangulat a tanáriban? Az lett a vége: elbúcsúztam a csillogó szemek ragyogásától. Eszem és erőm birtokában cipeltem és javítottam a 40 – 50 kilós televíziókat „ez úton” gazdagodtam. Nehéz volt tisztességes adózónak lenni, az adóztató sem volt segítőkész. A törvénykezésen túl, a napi gyakorlat is bizonyította, az önállóságra törekvő – szorgalmas munkából „vagyonosodó” – szűk társadalmi réteget, a maszekot gyűlölte a szocializmusból kommunizmusba irányító vezető értelmiségi réteg. Talán azért, mert büdösnek érezte a kétkezi ipari-, vagy a paraszti munkát.
Útravaló ígérkezett. Beutazhattam az országot, a KIOSZ [1] gondolkodó középvezetői, az alapszervezetek munkatársai megmutatták a kékfestőket, a nagyipari vállalatok késztermékeihez alkatrészeket-, részegységeket beszállító és az export szintet elérő kisiparosokat, új megoldásokra törekvőket. Sok műhelybe jutottam el, higgyék el, döbbenetes volt tapasztalni, a maszek világban felhalmozott szellemi és gyakorlati tudást. A huszonegyedik század elején mikrónak becézett kisgazdaság felemelkedését célozta a KIOSZ központ vezetői egyik részének törekvése, amikor útravalóul megbíztak a kisiparban meglévő innovációs véna bemutatásának előkészítésével. Négy év alatt összegyűjtött ismeretem jelent meg a Technika Házában. Az egy hétig tartó konferencián elhangzott beszélgetések előadóinak egyik része a gátak lebontását sürgette, ‒ másik része pedig „még” nem látta időszerűnek a több százezer „maszek” fejlődésének segítését. Nagyobb volt a baj akkor a nemzetgazdasággal. Nem történt politikai áttörés.
A kiállítást követően, a jövőbe látó KIOSZ Vezetők a Budapest Bankkal megalapították a „Kisüzemi Innovációs Irodát”.
Külön fejezem ki köszönetemet Kondor Katalinnak, aki kezdetektől figyelemmel kísérte utunkat. A Kossuth rádión keresztül hírünket vitte a kisiparos társadalomhoz.
Köszönetemet fejezem ki munkatársaimnak, Gombos Márton mérnöknek, dr. Ackermann János közgazdásznak, dr. Deák József jogi tudornak, hogy szorgos munkájukkal, irányításukkal a semmiből, a magánvállalkozásokkal ellenséges politikai környezetben, kiépítették a valóság csodáját, a NOVIKI Innovációs és Szolgáltató Részvény Társaságot, jól működő országos kirendeltségi hálózattal. Munkánk lényege a szolgáltatás „volt”, induló műszaki innovációk felkarolásával és elősegítve több ezer szorgos kisiparos ember családjának anyagi biztonságát.
Eljött a rendszerváltásnak nevezett átalakítás ideje. Az első pillanatokban a civil társadalom majdnem egésze bizakodott. Ígérettel bódították a magyar társadalmat. Akik értették a beharangozott változás lényegét, tudták, a rendszerváltozás mit jelent a jogban, a gazdaságban, a kultúrában. Most visszatekintve bizonyos az az állítás: a társadalom nagyobbik része nem tudta. Elő jöttek a liberálisok. Majd a változásba vetett hitet, felcserélte a kiábrándulás. A nagy cégek kiárusítása volt a rendszerváltás, ezzel együtt kilátástalan helyzetbe kerültek a megtűrt és a nemigen megtűrt gazdasági szereplők is. Mi sem voltunk kivétel. Második levelemben e-folyamatról is elmélkedem.
Köszönettel tartozom Dr. L’Auné György egyetemi tanárnak, amb. vezetőnek, aki agyam bal és jobb tekervényeiről készített rétegfelvételek egy pontján rátalált panaszaim okára és terápiájával visszavezetett a normális életútra.
Új kapuk nyíltak meg előttem. Bensőm vergődésében nem maradtam egyedül. Unoka bátyám, Csiby Mihály festőművész vezetett el a Természettudományi Múzeumba, ahol feleségemmel, kiállításának megnyitóján vehettünk részt. Kamerámmal felvettem a megnyitót, az ünneplőket. Választhattunk a szendvicsekből, és szóltak hozzám. „Ne rágódj azon, amit elvesztettél. Ismerkedj a művészetekkel. Ez egy egészen más világ.” Ühüm.
Azután megismertem Szalatnyay Józsefet, Hertai Máriát, Berki Violát. Berki Viola műtermében csivitelő-csicsergő kis papagályainak muzsikái mellett mesélt művészetéről. Hertai Mária virágai, zománc képei elkápráztattak. Hite Krisztusban, mai napig sokat jelent nekem.
Szepi műtermében és nálunk eltöltött estéken igaz meséivel tárta fel előttem az 1945 utáni kulturális élet zavarait, a fensőbbség tudatában élők gyalázkodásait nemzeti kultúránk ellen. A kiszorítósdi játszmákat alátámasztó kommunista politikát. A magyar nemzettel elkötelezett művészek életben maradásának feltételeit, a Három Tét. Nagybetűvel: Tiltjuk, Tűrjük, Támogatjuk.
Együtt látogattuk meg Pásztón a kolostorépületben Dr. Rajeczky Benjamin ciszterci rendbeli papjának emlékkiállítását. A belső teremben, az Emlékszobában munkásságának emlékeit nézegettük csodálattal. Búcsúzóul Szepivel imádkoztunk. Mi Atyánk…
Találkozásaink összegzéseként, több évi munkával, hagyatékát rendezve összeállítottam Szalatnyay József monográfiáját. Igen sokat tanultam ekkor. Köszönöm a jó Istennek, hogy a rendszerezés, szerkesztés nehézségeivel küzdve, mostani dolgozataim összeállításainál a tanultakat hasznosítani tudtam. Hozzá fűznöm, őszinte nyíltsággal: a monográfia, szépírói véna hiányában, magán viseli műszaki szemléletemet.
Egy véletlen alkalmával ismerkedtem meg Maróti Istvánnal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztály vezetőjével. Hálás szívvel köszönöm, hogy meghallgatott, segítő kezet nyújtott és részese volt a festőművész, Szalatnyay József Emlékbizottság megalakításában.
Szepi mutatott be Gergely Mihálynak. Szemüvege mögül kérdőn nézett végig. Beszélgetés közben Szepi megkereste Miska dedikált könyvét, a Röpirat az öngyilkosságról c. írását, és azzal adta át, akkor ismerem meg Gergelyt, ha elolvasom. Az Írószövetség termében tartott előadásokra Gergely Mihály meghívásának tehettem eleget. Videóztam Bárány Tamás, Kopré József, Kuczka Péter, Molnár Zoltán, Nádudvari Nagy János könyvbemutatóit, a Hét Krajczár Kiadó író társaságát Benke Lászlóval az élen. Nem igen értettem a könyvek tartalmára utalásokat. Végül is a videókat átadtam Maróti Istvánnak. Talán a Petőfi Irodalmi Múzeumban jó helyre kerültek.
Györffy László könyvbemutatójának a Püski Kiadó adott helyet.
A kultúrharc lényegét Bartis Ferenc tanaiból szívtam magamba. Csontjainak szilánkjai, forró vére kiáltott: Mégis élünk! – Tudod Jóska, a székely – magyar kultúra, a magyar keresztény nemzeté, ‒ mondta, melynek székely részét verik, ezeréves otthonában éhezik. A Kárpátokon belüli magyarság nem hivatalért kiállt, hivatása szolgálat. Jobb életért, elérhető tudásért küzd az egész világban, tagadja az ideológiai hazugságokat. Ezt tapasztaltam Európában, Amerikában, mindenhol ahová meghívtak.
Meghatározó útravalóval látott el Püski Sándor bácsi és Ilus néni. Köszönöm. Biztattak, írjak könyvet a kisipar és a kisvállalkozások termelési, műszaki fejlesztési helyzetéről, lehetőségeikről. Székely szüleim említésekor Ilus néni felpakolt Trianonnal foglalkozó irodalommal. Erdélyi utazásaink célpontja Édesanyám nyughelye, Csíkszereda lett. Innen indultunk el, erdélyi körútjainkra.
Műszaki gondolkodásomból következett, a nem láthatót még elképzelni is nehéz. De olvasva a láthatatlanról szóló értekezést, nézegetve a mellé helyezett, értelmező képalkotást, az már valami. A kettő együtt az igazi. Gondoltam, képalkotásaimmal hozzá tudok járulni a jövő nemzedék gondolkodásához, lelki épüléséhez. A videó felvevőmet lecseréltem egy Canon technikára.
Korondon gyönyörködhettünk Kiss Mihály, Páll Magdi és Györfi Imre kerámiáiban még a 90-es évek elején. A huszonegyedik században jutottunk el a korongoló fölé hajló Józsa László családjához, „aki alkotásaival dicséri az Istent”, megismerhettük a kerámia-csipke készítés titkát és segítő társát, Szász Mártikát.
Megismerkedtünk Józsa János keramikus népművésszel, örök kutató-újítóval. Lelkesen, segítőkészen mutatta művészetének példányait a bokályoktól az étkészletekig. Lelkesen magyarázta a vázákról ránk tekintő honfoglaló vezéreink cselekedeteit, és büszkén emelte fel népi hagyományainkat ábrázoló kerámiáit. Szívet melengető munkáiban Julianna a hűséges társa kíséri évtizedek óta.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett gálaünnepségen „Udvarhelyszék kultúrájáért Életműdíj” elismerésben részesült. A magyar kormány is keblére ölelte. „A Népművészet területén nyújtott hosszabb időszak alatt kifejtett munkássága során kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Népművészet Mestere díjban részesült.” A díjat édesapja helyett leánya Józsa Judit vette át. A díjátadón Kásler Miklós miniszter kiemelte: „Kérdés, hogy ha nyugaton a fellazulás jelei tapasztalhatók gazdasági, demográfiai, erkölcsi, ideológiai téren is, Magyarország hogyan maradhat fenn?” Múltjára építheti jövőjét. „A magyar hagyományokból, a görög-római kultúrából és a keresztény hitből olyan szimbiózis jött létre, amely „minden féle kórokozóval szemben immunitást biztosít… Ez a nemzet jövőjének záloga, és ennek megtartásához a most kitüntetettek az élet legkülönbözőbb területein járulnak hozzá.”
Szüleim szülőföldjét Erdélyt látni: megszeretni a csudát; Tamási Áron szülői házát, Házsongárdot, Orbán Balázshoz vezető székely kapuk sorát, Korondot, a sóbányát, szőtteseket, csipkéket, faragásokat, kerámiákat. Érezni és érteni a szétvagdosott Kárpát-medencében, a csíkszeredai Csiki székely Múzeum, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tárlóit rendezők akaratát, székely hagyományaink bemutatásával.
Ezúton mondok köszönetet. Pozsony Ferenc Professzor Úrnak kedvességéért, hogy kinyitotta előttünk és végig vezetett a Zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban. A szó igaz értelmében. Külön kérésemre mutatta meg, a Balaton – Zemjánban készített „Gyimesi gardony” -t. Feledhetetlen élménnyel, a múlt egy cseppjének megismerésével magunkban, a kapuban barátsággal köszöntünk el Professzor Úrtól. Tisztelettel köszönöm meg, dolgozatom értékelését.
Köszönetet mondok Szekeres Lajos fafaragó népművésznek, mesterfogásainak egyik példáját mutatva, a Turullal kápráztatott el. Örömmel hoztuk Korondról otthonunkba, a faragott remekművet. Sándor A. Attila Székelyudvarhelyi faszobrásznak köszönöm remekműveiről készített és megküldött fotóit a Mesterségek Ünnepén bemutatott faragó művészetét, az helyszínen készített fotóimat helyeztem el az Albumomban.
Erdélyi útjainkon találkozhattunk Sipos Lajossal, Tamási Áron szülőházának felvigyázójával. Köszönjük a fennmaradt emlékek közötti eligazítást.
A Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményének áttekintésével munkámat, Gebauer Hanga, a Néprajzi Múzeum muzeológusa támogatta. Köszönet a segítségéért, és tisztelettel köszönöm Dr. Kemecsi Lajos főigazgató úrnak a fényképgyűjteményből kiválasztott fotók közlésének engedélyét.
Külön mondok köszönetet Trznadel Angélának, a Polgárok Háza kulturális programigazgatójának és ’Sigmund Bertalan kulturális munkatársnak, hogy a 2009 – 2015-e közötti rendezvényeken, a Varga Erika és Fürdős Gábor fényképfelvételek felhasználásához segítséget nyújtottak.
A Mesterségek Ünnepén, hagyományőrző kézműveseink a gyakorlatban mutatják be „termékeiket”, az előállítás fázisait. Köszönöm Fisher Józsefné népi iparművésznek bemutatóját a hímzés folyamatának fortélyairól.
Tóth Károlynéval, Katikával is a Mesterségek Ünnepén találkoztunk. Műhelyében mutatta meg csodálatos csipke alkotásait. Az Albumba összegyűjtött képanyagban található hibákat kijavította. Kritikai észrevételeit köszönöm.
Hálásan emlékezem Scserbin Jánosra a Galagonya Zenekar vezetőjére, Vesztergám Miklósra, aki tárogatójával nézett velem szemben a Mesterségek Ünnepén, Patonai Bátorra, aki a Polgárok Háza rendezvényén Dr. Gidai Erzsébet estjén, tekerőlantja zenéjével hódította meg közönségét.
Nagy tisztelettel köszönöm Dr. Szőcsné Gazda Enikőnek, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusának szakmai kritikáit. Észrevételeit, javaslatait dolgozataim újragondolásakor érdemben alkalmazhattam.
Józsa Judit Galériájának időszakos kiállítótermében nyílt meg, a Höveji csipkék kiállítása. A kiállítást Józsa Judit kerámiaművész, a Magyar Kultúra lovagja és Horváth Istvánné Borbála, Hövej polgármester asszony nyitották meg. Horváthné Ivánkovics Ancsa vezette be a pókozás titkaiba a kiállítás megtekintésére érkező látogatókat. Örömmel fogadtunk el, és tisztelettel köszönjük Horváth Istvánné polgármester asszony meghívását.
A Höveji Falu házból a templomba Horváthné Ivánkovics Ancsa vezetett át. Útközben mondta:
„dédanyáink, nagyanyáink vallásos buzgóságának erős hitének bizonyítéka a höveji templom számára készített csodás oltárterítők, melyek nagy anyagi és eszmei értékkel bírnak.”
A pókolás, a hagyomány őrzése mit jelent ma, az erkölcseit vesztett, szépérzékkel nem igen bíró társadalmunkban, a mindennapi kenyérküzdelem életterében? Van-e megtartó erő, az itt felmutatott hagyomány átadására – átvételére? Vagy ez csupán álom?
A Szentendrei Skanzenben a Hőgyészi Székely Kör- Bokréta Néptánccsoport meglátogatásához, a Csurgó zenekar muzsikája vonzott. A Kővágó Zsolt kétkezi munkájával összeállított mellyes bunda látványa feledhetetlen. Köszönetet mondok Herczeg Gábornak, hogy levelezésünkben részletesen tájékoztatott, hogy a székely kör:
„megalakulásával a székely népszokások, hagyományok, kultúrák egymás mellett élését, megismerését és megismertetését kívánja elősegíteni azáltal, hogy kulturális örökségének megóvása érdekében feltárja, és bemutatja a Hőgyészen élő székelyek származási helyének szokásait, tárgyi, nyelvi és zenei emlékeit.”
Tájházaink jelentős helyet foglalnak el közelmúltban élő őseink házairól, használati tárgyaikról. A Keleti Ökorégió Közhasznú Egyesület tagjai, felismerve az épületek építészeti és településtörténeti értékeit, a népi műemlék épület megmentését tűzték ki célul. A Népi Hajdúház, védelem alatt álló műemlék. Köszönjük Fekete Erzsébetnek, a szíves vendéglátást és a Hajdúböszörményi Népi Hajdúház bemutatását.
Csodálkozással nézegettem Józsa Judit terrakotta szobrait. Színvonalas előadásokat hallottunk a galéria vendégeitől. Közös éneklések csaltak mosolyt arcunkra, vagy csordult szemünkből a könny, hallgatva Kovács Nórikát.
Baráti módon igen sokat segített Józsa Judit. Szakmai és baráti segítségét köszönöm. Köszönettel tartozom Bakonyi Zoltán mérnöknek, a Józsa Judit galéria honlapjának szerkesztőjének. Ajánlom fellapozását. Nemzetünk kiemelkedő képviselőnek fotóival segítette munkámat Gedai Csaba fotóművész. Hálásan köszönöm.
Kattogtattam fotó-gépem, gyűlt az anyag. Választ kerestem, hogyan alakult a magyar történet a mindenkori társadalom szabályozott környezetében? A Kútfők elvezettek az őshazába, történészeink, néprajzkutatóink munkáiból világosan levezethető a magyar történet folyamata. Olvasva történetünkről szóló irodalmat, kerestem a vitákban szereplők megszólalóit, utam az Országgyűlés könyvtárába vezetett. Dr. Varga Tímea nyitott utat kutatásaimhoz. Nagy tisztelettel köszönöm segítőkészségét.
A csontokkal és más régészeti leletekkel bizonyítható a Kárpát-medencébe érkező hunok-, avarok-, magyarok útvonala. Kincsesbányára leltem. Köszönetet mondok a Magyar Nemzeti Múzeum teremőreinek. 2020. augusztus 19-én is segítettek fotóim elkészítéséhez, a régészet útvonalán.
Kevés a hely minden régészeti feltárásból származó tárgy bemutatására. Köszönetemet fejezem ki Varga Benedek főigazgató úrnak, engedélyezte, a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán megtekinthető műtárgyakról készített fényképfelvételeim honlapomon való feltüntetését.
Külön, hálás köszönetem Róth Erzsébetnek a MNM Főigazgatóság Titkárságvezetőjének. Elkötelezettségének, segítőkészségének eredménye, hogy a Kárpát-medencében, Európában és a szórványban élő magyarok, és a régészet iránt érdeklődők betekintést nyernek múltunk virágzásába. Reménykedem, a honlapomat forgatók felkeresik múzeumainkat, elcsodálkoznak és gyönyörködnek a tárgyi igazságok láttán.
Köszönettel tartozom Szalkainé Miseta Zsuzsannának. 2017-ben lelkesen mutatta meg az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark nevezetességei között Feszty Árpád: „A magyarok bejövetele” című körképet, és a Látogatóközpontot.
Itt mondok köszönetet Thaler Tamás építő mérnöknek, aki az építők remekműveit örökítette és több felvételével hozzájárult gondolataim szemléltetéséhez.
Köszönetemet fejezem ki Wittner Máriának önzetlen segítségéért.
Köszönöm Vajda Miklósnak kutató munkáját. István királyunk utáni 900 év feldolgozásához, eltitkolt, támadott, elhallgatott történelmi anyagok garmadával lepett meg. Nagy segítsége abban is megnyilvánult, kért, történetünkről csak a valóságot írjam meg, igaz történelmi tények leírásaiból merítsek.
Ide tartozónak gondolom: Köszönöm Máthé Erikának, hogy lefordítatta és magánkiadásba kiadta Edgar V. Schmidt-Pauli könyvét Horthy Miklós tengernagyi, népi hős és kormányzói munkásságáról. Külön köszönet illeti Wéber Krisztina műfordítót, előítélet mentes, a legszebb magyar nyelven írt és olvasmányossá emelt munkájáéért. A tisztánlátás és tárgyilagos megítélés érdekében, együtt a szép magyar nyelv terjedését segítve a gondolkodó olvasó elméjében.
Köszönetemet fejezem ki Dr. Egressy Andrásnak. Türelmesen végiglapozta a három dolgozatomat, időként átküldött egy-egy e-mailt, vagy nyugodt szavaival fogta a dorong végét. Ajánlotta olvasásra mindazoknak, akik magyarnak akarnak, vagy még nem tudják, hogy magyarnak akarnak maradni.
Jó pontot kaptam azért, hogy Galéria képsorozatomat a Millenárison rendezett Álmok Álmodói 20. kiállításon készített felvételeimmel fejeztem be.
Külön köszönetemet fejezem ki negyedik dolgozatom értékeléséért, melyben az emberiség, a Nyugat fennmaradása elleni liberális támadásokat, a bírvágy keretei között, a nemzet, a család, a nemi identitás elleni törekvések bemutatásával helyeztem célkeresztbe. A jó pontot azért kaptam, mert dolgozatomat Ferenc pápa Magyarországi látogatásakor elhangzott beszédek összefoglalása mellett, képekkel illusztrálom és zárom le.
Köszönetemet fejezem ki Nagy Alexandrának a Szent Gellért Kiadó és Nyomda vezetőjének. Hozzájuttatott több, a XIX. század elején kiadott történelmi és teológia munkákhoz. Külön köszönöm honlapom elkészítésére Polgár Zoltán informatikust javasolta.
Hálásak vagyunk Polgár Zoltánnak és csapatának. Baráti kéznyújtással – túl a szakmai lehetőségeken, rendezték a tárhely szolgáltatást, kiváló megoldásokkal alakították ki a weboldalt és az oldalrészek áttekinthetőségét és kezelhetőségét.
Lapozva történelmünket, a benne történtekben felismerhetők nemzetünk nagyjainak szellemi ütközései. Azt olvastam ki a lejátszódó eseményekből, a megosztás irányított volt sok esetben. A nemesi küzdelemben, az arisztokrácia szellemi ütközései, rendre véres, testvérháborúkig vezetett el, sokan elestek, sokan elmenekültek. Gondoljunk Széchenyire, vagy Kossuth Lajos vívódásaira, körútjaira, 1849 utáni sikereire, csalódásaira, otthontalanságára. Ismerjünk rá az akarat-, tudás-, nemzeti vértezeteink elvesztésére. A magyar nemzeti identitás múlására. Az unokák, dédunokák beolvadására idegen földeken, örökölt magyar, nemzeti nyelvünk elhalására. Pedig, az elszakadt területeken és a diaszpórában élő, ott született minden magyar, a magyar nemzet nagy családjának tagja.
«Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallásába foglaltuk, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseket»
Mire vagyunk képesek ma, hogy a jövő nemzedéke harcba szálljon minden magyarért?
Köszönetemet fejezem ki Dr. Bába Szilviának, megtisztelt Az Óperenciás Tengeren Túl c. tudományos munkájával. Ráébresztett, a szórványban élő elszakadt nemzettagjainkkal együtt alkotjuk a Magyar Nemzetet.
Most, hogy a Magyar Történet bonyolult rendszerében eligazodási pontokat keresve, eljutottam a végkifejlethez, hálát adok a mindenható Istennek, idős korunkra nem hagyott magunkra. Célt jelölt ki, utat mutatott. Kísérletet tehettünk életem párjával az elkészített képalkotásainkat hazaszerető gondolatainkkal együtt juttathassuk el székely-magyar nemzetünk aprajához-nagyjához.
Munkánkból hiányzik a Felvidék, Kárpátalja, az Őrség, Délvidék értékeinek, ott élő magyarjainak történetében – hagyományaiban rejlő nemzeti erőnk bemutatása. Abban a reményben vagyunk, a hiányzó ismeretek pótolhatók.
Az oszlopelőtti padsorban térdelek. Két tenyerembe hajtom fejemet. Feltekintek az Oltárra. Drága feleségem, Ircsikém. A leghosszabb utamon kísértél el. Leghosszabb út, hatvan év. Velem tartottál Erdélyi útjaimon, együtt dobogott szívünk a honi rendezvényeken. Éreztem fáradságodat, mégis, lelkesedtél, támogattál. A látottakon, a hallottakon sokszor csurgott szemeinkből ki a könny. Van értelme belső küzdelmeinknek? Ki veszi „hasznát”? Ki olvassa majd el?
Szaporodtak a felvételek, a könyvespolcok telítődtek, benéztél hozzám délelőtt, délután, este. Kopogtattam a klaviatúrát. Szöveg – kép ‒ törlés, új képek elhelyezése, – új sorok, új bekezdések. Tízezer méterek után, múzeumok kincseinek látványától lelkesedve, magyar lovas paták felvert porában, suhanó nyílvesszők látványába kapaszkodom. Köszönöm szépen hogy imáidba foglaltál, szíved odaadásával körülöleltél, szereteteddel mellettem álltál, velem tartottál. Egyedül, idáig, nem jutottam volna el.
Budapest, 2020. szeptemberben, Szent Miklós havában.
[1] Kisiparosok Országos Szervezete
[1] Kisiparosok Országos Szervezete