MAGYARSÁG-TUDAT
MEGISMERNI
MEGTISZTULNI
MAGUNK UTÁN JÖVŐT HAGYNI
Szeretném elolvasni ↓
I. kötet. Magyar történet.
I. kötet I. II. III. rész Szkíták – Avarok – Hunok – Magyarok útja az Őshazától a Kárpát-medencéig – Vérszerződés – Honfoglalás – István király alkotmányos törvényei – Régészeti leletek a hosszú útról.
I. kötet. IV. V. VI. VII. rész Művelődéstörténetünk írásban – mondában – dalban, zenében – táncban.
II. kötet. VIII. rész Művelődéstörténetünk két fejezetben az Album képeivel.
Szeretném elolvasni ↓
III. kötet. Bevezető gondolatok. – Hozzád kiálltunk Európa népe … ne érkezzen későn a fohász…
III. kötet. IX. rész Szent Korona.
III. kötet. X. rész A Szent Korona története képekben – Árpádházi királyok – Aranybulla – Nagy Lajos – Hunyadiak – Török hódoltság – Habsburgok.
III. kötet. XI. rész Széchényi kora – 1848 március 15. – Magyar Golgota – Örök mécses – Kiegyezés.
III. kötet. XII. rész Monarchia – Gr. Tisza István – Obstrukció – 1914. – Károlyi Mihály.
III. kötet. XIII. rész 1818. – Pacifizmus – Liberalizmus – Érdekes arcok – Statárium – 1819.
III. kötet. XIV. rész Horthy Miklós kormányzó – Trianoni Béketerv – Bethlen István miniszterelnök – Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter.
III. kötet. XV. rész Gr. Apponyi Albert beszéde – Szétszakítottság – Leszíjazott Turulmadár – Önálló Erdélyt.
III. kötet XVI. rész Az egység kétarcúsága – Gróf Klebelsberg Kunó – 1926 – Első Bécsi döntés – Múltból a Mába – Hatalomátvétel.
Szeretném elolvasni ↓
IV. kötet. Első levél. – Fekete bőrkabátosok és a – Fekete autó – Tanító eszköz – Rákosi módszertana – Egy középiskolás kisfiú átvilágítása.
IV. kötet. Második levél. Törvénytelen lépések az emberi méltóság ellen – A magyar nemzet útja szocialista síneken – 1956. október 3. – Kádár János búcsú beszéde – A politikai rendszer átalakításának kérdései – Mit tehetünk? Vádoljuk őket.
IV. kötet. Harmadik levél. A jobbik oldalon a politikai küzdelem az emberek szolgálatáért folyik, erkölcsi alapokon magáért az emberért – Az úgynevezett liberális baloldali képviselőknél a „szolgálat” az uralkodás elnyeréséért folyik – A szellemi felvetések folyamata – kiemelt a Lakitelki találkozás 1978-ban – Jacques Chirac üzenete a franciáknak – Mi sem maradunk ki Péter Gábor nélkül – A németek és az európai ember végtelen jövője Helmut Schmidt szerint.
IV. kötet. Negyedik levél. A nyomorgó ember és a kultúra – Julien Benda felismerése – Hová lett az aranytartalék – Az idősek végigélték Magyarország adósságcsapdába ejtésének történetét – A nagyvállalatok, a kisipar és a Hévízi-tó története, belefutva a rendszerváltás nevű kiárusításnak.
IV. kötet. Ötödik levél. A család, egy nő és egy férfi gyerekekkel – A robotnak nincs tízparancsolata – Gyilkosságra kész orvosok kerestetnek – Családok millióira épül a nemzet – Vannak sajnos, tolakodó furcsaságok – A gender mainstreaming – Üzenem a székely-magyar nemzetnek.
IV. kötet. Hatodik levél. A nevelés kérdései – Hozzád kiálltunk Urunk … ne érkezzen későn a fohász… – Az ívelés és hanyatlás sinusai – Hit – Lélek – Erkölcs – Család – Tanító – Kultúra – Bölcsesség – Erkölcs – Hit – Remény – Szeretet – Okosság – Bátorság – Hazaszeretet – Összetartás – Vallásosság – Büszkeség – Csak az Istenbe vetett hit.
IV. kötet. Hetedik levél. Elindultunk a 0 Km. pontról, a szeretet jegyében, és megérkeztünk az idős korba – Az ember olyan piciny rész a világmindenségben, hogy AZ, észre sem veszi – Köszönet.
Szeretném elolvasni ↓
V. kötet. Az EMBER célkeresztben.
Hitről – Tudományról – Szabadságról – Szabadosságról – Keresztről – Bírvágyról.
Univerzum – Világlátás – Teremtés – Darwin – Vallásosok – Jézus Krisztus Szenvedéstörténete – Kereszténység – Ősegyház és a szekták.
Gyilkosságok forradalma – Kilábalás a józanész világából: Felvilágosodás – Követőik 1918-tól – Újjáéledés 68-ban – Csíksomlyó – Szálkányi örökség Krisztus keresztjéből – Imádkozzunk.
Ajánlás
Kedves Olvasó!
Ilyen nincs-és, mégis van.
Egy jól képzett műszaki ember évtizedeket áldoz az életéből arra, hogy felkutasson és elolvasson mindent, ami a magyarság történetére vonatkozik. A három dolgozatban a magyar történet bemutatásához, jegyzett szépirodalmi művekből, a tények kendőzetlen feltárásához a tudomány irodalmából válogat. Az elmúlt évtizedekben történteket átélt tapasztalataival, a hiteles magyar történelmet, a parlamentekben elhangzott szószerinti idézetekkel támasztja alá.
Azután levéltárakban kutat, múzeumokban kiállított régészeti leletek sokaságát, ma is meglevő épületeink egy részét lefotózva örökíti. Minden elérhető forrást felderítve, műszaki alapossággal ellenőrizzen, minden tényt.
Hogy miért?
„Alaptételt keresek, ami világossá teszi minden ember gondolkodását és magatartását saját és környezete életének alakításában, akkor is, ha nem is tud róla. Ennek is van magyarázata. Minden múlik, a látható elporlik. Egyedül az eszme maradandó!”
Ez lehetetlennek tűnik- a szerző bebizonyítja, hogy nem az. Ez az eszme nem valamilyen izmus, nem valamilyen filozófiai álfejtegetés, hanem az az örökség, amit génjeinkben hordozva kaptunk évezredek alatt az őseinktől.
Ezt az örökséget kell elpusztítani, hazugságokba burkolni, kitörölni és tagadni ahhoz, hogy a magyarokból is agymosott globalisták legyenek. Ezen ügyködtek az – izmusok harsogói és a mai nihilisták, velük száll harcba a szerző. Letagadni, hamísítani, bemocskolni a magyarság valós történetét? Hiába az igyekezet, génjeinkben hordozott valóság mindig valóság marad. Erről szól az első három dolgozat. A múltból merítve, Albumba sűríti írásban és képekkel illusztrálja az őseinknél kirajzolódó, több ezer év alatt hagyománnyá formálódó értékeinket.
A harmadik dolgozatban az Első levél jelez ébresztőt!
A tisztánlátás érdekében tovább gondolkodik: „A genetikai adottság igaz minden fajra – így látom –, az eltérést, valamennyi között a születési hely földrajzi elhelyezkedése, a társadalommá fejlődést meghatározó körülmények, az Istenbe vetett hitben élés, vagy Isten létének tagadása hordozza magában. Negyedik dolgozatomban világosodik ki, a nemzetet alkotó fajba keveredett más faj is saját kultúrájából él, őseitől öröklött génjei határozzák meg gondolatait és a szerint cselekszik.”
Tapasztaljuk, az elmúlt évtizedekben, a csodákra képes nyugaton, a keresztény tanítást elfogadó, szilárd erkölcsi alapokon álló fehér ember ellen, az ember természetéből adódó életvitel felszámolása zajlott. Először a nemzet fogalmát, másodszor a családi közösséget, harmadszor a nemi identitás erkölcsi alapjait roncsolták. Többé – kevésbé sikerrel. Hogy szűnjön meg, a Nyugatot alkotó emberiség fennmaradásának egyetlen útja: nemzedékének, egy szerető férfi /apa/ és egy szerető nő /anya/ öleléséből származó folytatódása! Ezt is semmibe lehet venni?
Gyökereit vesztett életutakat akarnak Európa keleten élő népeire is rákényszeríteni, ami az itt élő emberek számára teljesen idegen. A nyugati civilizációt és kultúrát is fölemésztő identitáspolitika bennünket is érint. A magyar ember törekvése, derék, hazáját szerető fiatalokat hagyjon a világra. A teremtett világ elleni gyökér tolakodása tőlünk is idegen. Szembeszállva
ez őrülettel, erősítenünk kell kulturális identitásunkat. Minden, ami van, elődeinktől kaptunk és vele a küldetést is, hogy fenntartsuk és továbbadjuk. Nem hagyhatjuk letagadni az ezeregyszáz évet, a keresztény kultúrkört képviselő magyar teljesítményeket, a Kárpát-medence örökségét.
Negyedik dolgozatában eligazításul, az emberellenes nézetek időrendi alakulását rendezi sorba a szerző. Először a teremtett világot mutatja be, benne az Embert észlelésétől, a teremtettség bizonyosságán keresztül a felvilágosodásig. A francia forradalomtól eljut a Lenin fiúkig, ezután feltárja napjaink 68-as generációjának szellemiségét, utódaik gyilkos lángolását. Iszonyatos küzdelem ez ma a Nyugatot jelentő világban. Harc ez a javából, valóságos küzdelem a világhatalom megszerzéséért. Érzelem nélküliek ütközete, az erkölcsi alapokon álló élet ellen. Végül a kivezető útra tereli figyelmünket. A legkitűnőbb iránymutatást tárja elénk egy új reformkor kezdéséhez, Ferenc pápa Magyarországi látogatásáról irt zárófejezetében.
Az Album mellett, még egy Galéria, közel másfél ezer képpel. Lehetünk büszkék magyarok, a „minden rossz, minden pocsék stb.” nyavalygással szemben. A Galériát a Millenárison 2022. januárban megnyitott, Álmok Álmodói 20 egyedülálló, tudományos – történeti, kiállításon készített felvételeivel zárja le.
Kinek ajánlható. hogy olvassa végig a magyarság valóban hiteles történetét, és a valós emberi természetet bemutató műremeket?
Elsősorban annak, akinek elege van a „valószínűleg, esetleg, bizonyos feltevések szerint, vélelmezhetően, kitételektől hemzsegő eddigi „tudományos” feldolgozásokból. Ezek az írások csak tényeket, ellenőrzött és bizonyított tényeket tartalmaznak.
Másodsorban az utolsó három generációnak. A mi hetven körüli generációnknak, akik még a „kettős nevelés” miatt hallottunk az iskolai hazugságok mellett otthon az igazságról is. A mai középgenerációnak, akiket féltve úgy neveltünk fel, hogy hallgattunk, „ne zavarjuk össze a gyereket” alapon. Hozzáállásunkból alakult ki egy szomorú állapot, melyben gyermekeink előtt nem igen beszéltünk a neoliberalizmus felé haladó kommunisták tetteiről. Kérdés, a bátrabb szülők, az eseményekből mennyit mondtak el gyermekeiknek?
És leginkább a mai fiataloknak ajánlom, akik önhibájukon kívül, méltatlanul semmire nem becsülik az őseiket, nem is érdekli őket a múlt, mert abból nem lehet új kütyüt venni. Ez igaz. Mégis. A magyar társadalom kitüntetett dolga, Európán belüli zártnak tűnő helyzetében is ragaszkodjon értékeihez. Mi idősek még tudjuk mit jelent a Himnusz, a Székely Himnusz, a Szózat, és a Nemzeti dal! Kulturális értékeink, anyanyelvi kultúránk iránti elkötelezettség génjeinkben olyan értékeket rögzített, melyeket kötelességünk sugározni gyermekeink, unokáink felé. Azért is, hogy új életek sarjadjanak.
A digitális kulturális adatvagyonunk az éterben kering. Kulturális örökségünk mindenki számára elérhető. Ha már a család felszerszámozta laptop kütyüvel gyermekét, közösen keressék múzeumaink ajánlatait. És menjenek el megcsodálni régészeti leleteinket, sétáljanak a skanzenben, hallgassák a lovak dobogását Bugacon, olvassák történelmünk naplóit, vegyék kezükbe szépirodalmunkat, csodálkozzanak el képzőművészeink remekművei láttán.
Ebben a felgyorsult világban küldetésünk inti az idősebb korosztályt: mindaz a szellemi muníció, amit átadhatunk utódainknak, biztosítja, hogy Magyarország magyarul beszélő, magyar kultúrájú ország maradjon. Lehessen minden magyar gyermek példakép, tudásában, hitében, hazaszeretetében az elsatnyult nyugati világnak. Megmaradásunk kérdése, milyen tudás birtoklásával, a nemzettel elkötelezett gyermekeket hagyunk a világra. Hiszen magyar hazánk addig marad magyar hazának, amíg vannak, akik élnek hallnak érte és szeretik.
Ezernyi oldalt elolvasni manapság?
Kezdjék el, és meg fogják tapasztalni – nem lehet a végéig abbahagyni. Soha nem késő az eltékozolt örökséget visszaszerezni.
Ehhez kíván minden jót az egyik első olvasó
Dr Egressy András
Útravalóim.
XX. század első felében születtem. Köszönöm a Jó Istennek, hogy szüleimet szülőföldjüktől, székelyföldtől távol, Sashalmon áldotta meg fogadalmukat és hogy megszülethettem. Keresztvíz alá tartott 1936. október 11-én Demeter Jánosné Anna; Demeter János és Vitos Bálint tanúk előtt, a Budapest-Rákosszent Mihály Plébánián.
Felsírtam, potyogtak könnyeim, mesélte mosolyogva Édesanyám, amikor megkeresztelt Bíró Bertalan dr. plébános úr. Milyen régen történt velem Jézus ölelő karjaiba kapaszkodni, – akkor még öntudatlanul – és elindulni egy folyton változó kor, szellemi és anyagi áramlatában.
A második világháborúra az ágyúk dühös ugatása és a lóhúst daraboló éhes emberek emlékeztetnek.
A Sashalmi általánosból a Vas utcai gimnáziumba irányítottak.
Verseket faragtam, lázadó voltam: „a gimnáziumból eltanácsoltak,” megismertem az ÁVH markát. Életem első jeles útravalóját, mint egy személyes élethelyzetet írom körül Első levelemben.
Ipari iskolai tanulmányaimból a mechanika meghatározta gondolkodásomat. Az Orionban pedig az elektromosság láthatatlan működését tapinthattam. Az AVH, a mechanikai ismeretek és az indukció végig kísérte életemet.
Az iparból a hatvanas években elhívtak szakoktatónak. A katedrához is tisztelettel közeledtem. A magasabb szakmai tudás iránti érdeklődésemhez, a MÜM 30. sz. szakmunkásképző intézet igazgatója nem járult hozzá. Később tudtam meg miért? A tiltás oka továbbtanulásom kérdésében az a feltétel volt, az illetékes „ügyosztály” össze akarta kötni segítő készségemmel. Segítsem tisztánlátásukat, milyen is a hangulat a tanáriban? Az lett a vége: elbúcsúztam a csillogó szemek ragyogásától. Eszem és erőm birtokában cipeltem és javítottam a 40 – 50 kilós televíziókat „ez úton” gazdagodtam. Nehéz volt tisztességes adózónak lenni, az adóztató sem volt segítőkész. A törvénykezésen túl, a napi gyakorlat is bizonyította, az önállóságra törekvő – szorgalmas munkából „vagyonosodó” – szűk társadalmi réteget, a maszekot gyűlölte a szocializmusból kommunizmusba irányító vezető értelmiségi réteg. Talán azért, mert büdösnek érezte a kétkezi ipari-, vagy a paraszti munkát.
Útravaló ígérkezett. Beutazhattam az országot, a KIOSZ 1 gondolkodó középvezetői, az alapszervezetek munkatársai megmutatták a kékfestőket, a nagyipari vállalatok késztermékeihez alkatrészeket-, részegységeket beszállító és az export szintet elérő kisiparosokat, új megoldásokra törekvőket. Sok műhelybe jutottam el, higgyék el, döbbenetes volt tapasztalni, a maszek világban felhalmozott szellemi és gyakorlati tudást. A huszonegyedik század elején mikrónak becézett kisgazdaság felemelkedését célozta a KIOSZ központ vezetői egyik részének törekvése, amikor útravalóul megbíztak a kisiparban meglévő innovációs véna bemutatásának előkészítésével. Négy év alatt összegyűjtött ismeretem jelent meg a Technika Házában. Az egy hétig tartó konferencián elhangzott beszélgetések előadóinak egyik része a gátak lebontását sürgette, ‒ másik része pedig „még” nem látta időszerűnek a több százezer „maszek” fejlődésének segítését. Nagyobb volt a baj akkor a nemzetgazdasággal. Nem történt politikai áttörés.
A kiállítást követően, a jövőbe látó KIOSZ Vezetők a Budapest Bankkal megalapították a „Kisüzemi Innovációs Irodát”.
Külön fejezem ki köszönetemet Kondor Katalinnak, aki kezdetektől figyelemmel kísérte utunkat. A Kossuth rádión keresztül hírünket vitte a kisiparos társadalomhoz.
Köszönetemet fejezem ki munkatársaimnak, Gombos Márton mérnöknek, dr. Ackermann János közgazdásznak, dr. Deák József jogi tudornak, hogy szorgos munkájukkal, irányításukkal a semmiből, a magánvállalkozásokkal ellenséges politikai környezetben, kiépítették a valóság csodáját, a NOVIKI Innovációs és Szolgáltató Részvény Társaságot, jól működő országos kirendeltségi hálózattal. Munkánk lényege a szolgáltatás „volt”, induló műszaki innovációk felkarolásával és elősegítve több ezer szorgos kisiparos ember családjának anyagi biztonságát.
Köszönettel tartozom Dr. L’Auné György egyetemi tanárnak, amb. vezetőnek, aki agyam bal és jobb tekervényeiről készített rétegfelvételek egy pontján rátalált panaszaim okára és terápiájával visszavezetett a normális életútra.
Eljött a rendszerváltásnak nevezett átalakítás ideje. Az első pillanatokban a civil társadalom majdnem egésze bizakodott. Ígérettel bódították a magyar társadalmat. Akik értették a beharangozott változás lényegét, tudták, a rendszerváltozás mit jelent a jogban, a gazdaságban, a kultúrában. Most visszatekintve bizonyos az az állítás: a társadalom nagyobbik része nem tudta. Elő jöttek a liberálisok. Majd a változásba vetett hitet, felcserélte a kiábrándulás. A nagy cégek kiárusítása volt a rendszerváltás, ezzel együtt kilátástalan helyzetbe kerültek a megtűrt és a nemigen megtűrt gazdasági szereplők is. Mi sem voltunk kivétel. Második levelemben e-folyamatról is elmélkedem.
Új kapuk nyíltak meg előttem. Bensőm vergődésében nem maradtam egyedül. Unoka bátyám, Csiby Mihály festőművész vezetett el a Természettudományi Múzeumba, ahol feleségemmel, kiállításának megnyitóján vehettünk részt. Kamerámmal felvettem a megnyitót, az ünneplőket. Választhattunk a szendvicsekből, és szóltak hozzám. „Ne rágódj azon, amit elvesztettél. Ismerkedj a művészetekkel. Ez egy egészen más világ.” Ühüm.
Azután megismertem Szalatnyay Józsefet, Hertai Máriát, Berki Violát. Berki Viola műtermében csivitelő-csicsergő kis papagályainak muzsikái mellett mesélt művészetéről. Hertai Mária virágai, zománc képei elkápráztattak. Hite Krisztusban, mai napig sokat jelent nekem.
Szepi műtermében és nálunk eltöltött estéken igaz meséivel tárta fel előttem az 1945 utáni kulturális élet zavarait, a fensőbbség tudatában élők gyalázkodásait nemzeti kultúránk ellen. A kiszorítósdi játszmákat alátámasztó kommunista politikát. A magyar nemzettel elkötelezett művészek életben maradásának feltételeit, a Három Tét. Nagybetűvel: Tiltjuk, Tűrjük, Támogatjuk.
Együtt látogattuk meg Pásztón a kolostorépületben Dr. Rajeczky Benjamin ciszterci rendbeli papjának emlékkiállítását. A belső teremben, az Emlékszobában munkásságának emlékeit nézegettük csodálattal. Búcsúzóul Szepivel imádkoztunk. Mi Atyánk…
Találkozásaink összegzéseként, több évi munkával, hagyatékát rendezve összeállítottam Szalatnyay József monográfiáját. Igen sokat tanultam ekkor. Köszönöm a jó Istennek, hogy a rendszerezés, szerkesztés nehézségeivel küzdve, mostani dolgozataim összeállításainál a tanultakat hasznosítani tudtam. Hozzá fűznöm, őszinte nyíltsággal: a monográfia, szépírói véna hiányában, magán viseli műszaki szemléletemet.
Egy véletlen alkalmával ismerkedtem meg Maróti Istvánnal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztály vezetőjével. Hálás szívvel köszönöm, hogy meghallgatott, segítő kezet nyújtott és részese volt a festőművész, Szalatnyay József Emlékbizottság megalakításában.
Szepi mutatott be Gergely Mihálynak. Szemüvege mögül kérdőn nézett végig. Beszélgetés közben Szepi megkereste Miska dedikált könyvét, a Röpirat az öngyilkosságról c. írását, és azzal adta át, akkor ismerem meg Gergelyt, ha elolvasom. Az Írószövetség termében tartott előadásokra Gergely Mihály meghívásának tehettem eleget. Videóztam Bárány Tamás, Kopré József, Kuczka Péter, Molnár Zoltán, Nádudvari Nagy János könyvbemutatóit, a Hét Krajczár Kiadó író társaságát Benke Lászlóval az élen. Nem igen értettem a könyvek tartalmára utalásokat. Végül is a videókat átadtam Maróti Istvánnak. Talán a Petőfi Irodalmi Múzeumban jó helyre kerültek.
Györffy László könyvbemutatójának a Püski Kiadó adott helyet.
A kultúrharc lényegét Bartis Ferenc tanaiból szívtam magamba. Csontjainak szilánkjai, forró vére kiáltott: Mégis élünk! – Tudod Jóska, a székely – magyar kultúra, a magyar keresztény nemzeté, ‒ mondta, melynek székely részét verik, ezeréves otthonában éhezik. A Kárpátokon belüli magyarság nem hivatalért kiállt, hivatása szolgálat. Jobb életért, elérhető tudásért küzd az egész világban, tagadja az ideológiai hazugságokat. Ezt tapasztaltam Európában, Amerikában, mindenhol ahová meghívtak.
Meghatározó útravalóval látott el Püski Sándor bácsi és Ilus néni. Köszönöm. Biztattak, írjak könyvet a kisipar és a kisvállalkozások termelési, műszaki fejlesztési helyzetéről, lehetőségeikről. Székely szüleim említésekor Ilus néni felpakolt Trianonnal foglalkozó irodalommal. Erdélyi utazásaink célpontja Édesanyám nyughelye, Csíkszereda lett. Innen indultunk el, erdélyi körútjainkra.
Műszaki gondolkodásomból következett, a nem láthatót még elképzelni is nehéz. De olvasva a láthatatlanról szóló értekezést, nézegetve a mellé helyezett, értelmező képalkotást, az már valami. A kettő együtt az igazi. Gondoltam, képalkotásaimmal hozzá tudok járulni a jövő nemzedék gondolkodásához, lelki épüléséhez. A videó felvevőmet lecseréltem egy Canon technikára.
Korondon gyönyörködhettünk Kiss Mihály, Páll Magdi és Györfi Imre kerámiáiban még a 90-es évek elején. A huszonegyedik században jutottunk el a korongoló fölé hajló Józsa László családjához, „aki alkotásaival dicséri az Istent”, megismerhettük a kerámia-csipke készítés titkát és segítő társát, Szász Mártikát.
Megismerkedtünk Józsa János keramikus népművésszel, örök kutató-újítóval. Lelkesen, segítőkészen mutatta művészetének példányait a bokályoktól az étkészletekig. Lelkesen magyarázta a vázákról ránk tekintő honfoglaló vezéreink cselekedeteit, és büszkén emelte fel népi hagyományainkat ábrázoló kerámiáit. Szívet melengető munkáiban Julianna a hűséges társa kíséri évtizedek óta.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett gálaünnepségen „Udvarhelyszék kultúrájáért Életműdíj” elismerésben részesült. A magyar kormány is keblére ölelte. „A Népművészet területén nyújtott hosszabb időszak alatt kifejtett munkássága során kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Népművészet Mestere díjban részesült.” A díjat édesapja helyett leánya Józsa Judit vette át. A díjátadón Kásler Miklós miniszter kiemelte: „Kérdés, hogy ha nyugaton a fellazulás jelei tapasztalhatók gazdasági, demográfiai, erkölcsi, ideológiai téren is, Magyarország hogyan maradhat fenn?” Múltjára építheti jövőjét. „A magyar hagyományokból, a görög-római kultúrából és a keresztény hitből olyan szimbiózis jött létre, amely „minden féle kórokozóval szemben immunitást biztosít… Ez a nemzet jövőjének záloga, és ennek megtartásához a most kitüntetettek az élet legkülönbözőbb területein járulnak hozzá.”
Szüleim szülőföldjét Erdélyt látni: megszeretni a csudát; Tamási Áron szülői házát, Házsongárdot, Orbán Balázshoz vezető székely kapuk sorát, Korondot, a sóbányát, szőtteseket, csipkéket, faragásokat, kerámiákat. Érezni és érteni a szétvagdosott Kárpát-medencében, a csíkszeredai Csiki székely Múzeum, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tárlóit rendezők akaratát, székely hagyományaink bemutatásával.
Ezúton mondok köszönetet. Pozsony Ferenc Professzor Úrnak kedvességéért, hogy kinyitotta előttünk és végig vezetett a Zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban. A szó igaz értelmében. Külön kérésemre mutatta meg, a Balaton – Zemjánban készített „Gyimesi gardony” -t. Feledhetetlen élménnyel, a múlt egy cseppjének megismerésével magunkban, a kapuban barátsággal köszöntünk el Professzor Úrtól. Tisztelettel köszönöm meg, dolgozatom értékelését.
Köszönetet mondok Szekeres Lajos fafaragó népművésznek, mesterfogásainak egyik példáját mutatva, a Turullal kápráztatott el. Örömmel hoztuk Korondról otthonunkba, a faragott remekművet. Sándor A. Attila Székelyudvarhelyi faszobrásznak köszönöm remekműveiről készített és megküldött fotóit a Mesterségek Ünnepén bemutatott faragó művészetét, az helyszínen készített fotóimat helyeztem el az Albumomban.
Erdélyi útjainkon találkozhattunk Sipos Lajossal, Tamási Áron szülőházának felvigyázójával. Köszönjük a fennmaradt emlékek közötti eligazítást.
A Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményének áttekintésével munkámat, Gebauer Hanga, a Néprajzi Múzeum muzeológusa támogatta. Köszönet a segítségéért, és tisztelettel köszönöm Dr. Kemecsi Lajos főigazgató úrnak a fényképgyűjteményből kiválasztott fotók közlésének engedélyét.
Külön mondok köszönetet Trznadel Angélának, a Polgárok Háza kulturális programigazgatójának és ’Sigmund Bertalan kulturális munkatársnak, hogy a 2009 – 2015-e közötti rendezvényeken, a Varga Erika és Fürdős Gábor fényképfelvételek felhasználásához segítséget nyújtottak.
A Mesterségek Ünnepén, hagyományőrző kézműveseink a gyakorlatban mutatják be „termékeiket”, az előállítás fázisait. Köszönöm Fisher Józsefné népi iparművésznek bemutatóját a hímzés folyamatának fortélyairól.
Tóth Károlynéval, Katikával is a Mesterségek Ünnepén találkoztunk. Műhelyében mutatta meg csodálatos csipke alkotásait. Az Albumba összegyűjtött képanyagban található hibákat kijavította. Kritikai észrevételeit köszönöm.
Hálásan emlékezem Scserbin Jánosra a Galagonya Zenekar vezetőjére, Vesztergám Miklósra, aki tárogatójával nézett velem szemben a Mesterségek Ünnepén, Patonai Bátorra, aki a Polgárok Háza rendezvényén Dr. Gidai Erzsébet estjén, tekerőlantja zenéjével hódította meg közönségét.
Nagy tisztelettel köszönöm Dr. Szőcsné Gazda Enikőnek, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusának szakmai kritikáit. Észrevételeit, javaslatait dolgozataim újragondolásakor érdemben alkalmazhattam.
Józsa Judit Galériájának időszakos kiállítótermében nyílt meg, a Höveji csipkék kiállítása. A kiállítást Józsa Judit kerámiaművész, a Magyar Kultúra lovagja és Horváth Istvánné Borbála, Hövej polgármester asszony nyitották meg. Horváthné Ivánkovics Ancsa vezette be a pókozás titkaiba a kiállítás megtekintésére érkező látogatókat. Örömmel fogadtunk el, és tisztelettel köszönjük Horváth Istvánné polgármester asszony meghívását.
A Höveji Falu házból a templomba Horváthné Ivánkovics Ancsa vezetett át. Útközben mondta:
„dédanyáink, nagyanyáink vallásos buzgóságának erős hitének bizonyítéka a höveji templom számára készített csodás oltárterítők, melyek nagy anyagi és eszmei értékkel bírnak.”
A pókolás, a hagyomány őrzése mit jelent ma, az erkölcseit vesztett, szépérzékkel nem igen bíró társadalmunkban, a mindennapi kenyérküzdelem életterében? Van-e megtartó erő, az itt felmutatott hagyomány átadására – átvételére? Vagy ez csupán álom?
A Szentendrei Skanzenben a Hőgyészi Székely Kör- Bokréta Néptánccsoport meglátogatásához, a Csurgó zenekar muzsikája vonzott. A Kővágó Zsolt kétkezi munkájával összeállított mellyes bunda látványa feledhetetlen. Köszönetet mondok Herczeg Gábornak, hogy levelezésünkben részletesen tájékoztatott, hogy a székely kör:
„megalakulásával a székely népszokások, hagyományok, kultúrák egymás mellett élését, megismerését és megismertetését kívánja elősegíteni azáltal, hogy kulturális örökségének megóvása érdekében feltárja, és bemutatja a Hőgyészen élő székelyek származási helyének szokásait, tárgyi, nyelvi és zenei emlékeit.”
Tájházaink jelentős helyet foglalnak el közelmúltban élő őseink házairól, használati tárgyaikról. A Keleti Ökorégió Közhasznú Egyesület tagjai, felismerve az épületek építészeti és településtörténeti értékeit, a népi műemlék épület megmentését tűzték ki célul. A Népi Hajdúház, védelem alatt álló műemlék. Köszönjük Fekete Erzsébetnek, a szíves vendéglátást és a Hajdúböszörményi Népi Hajdúház bemutatását.
Csodálkozással nézegettem Józsa Judit terrakotta szobrait. Színvonalas előadásokat hallottunk a galéria vendégeitől. Közös éneklések csaltak mosolyt arcunkra, vagy csordult szemünkből a könny, hallgatva Kovács Nórikát.
Baráti módon igen sokat segített Józsa Judit. Szakmai és baráti segítségét köszönöm. Köszönettel tartozom Bakonyi Zoltán mérnöknek, a Józsa Judit galéria honlapjának szerkesztőjének. Ajánlom fellapozását. Nemzetünk kiemelkedő képviselőnek fotóival segítette munkámat Gedai Csaba fotóművész. Hálásan köszönöm.
Kattogtattam fotó-gépem, gyűlt az anyag. Választ kerestem, hogyan alakult a magyar történet a mindenkori társadalom szabályozott környezetében? A Kútfők elvezettek az őshazába, történészeink, néprajzkutatóink munkáiból világosan levezethető a magyar történet folyamata. Olvasva történetünkről szóló irodalmat, kerestem a vitákban szereplők megszólalóit, utam az Országgyűlés könyvtárába vezetett. Dr. Varga Tímea nyitott utat kutatásaimhoz. Nagy tisztelettel köszönöm segítőkészségét.
A csontokkal és más régészeti leletekkel bizonyítható a Kárpát-medencébe érkező hunok- , avarok-, magyarok útvonala. Kincsesbányára leltem. Köszönetet mondok a Magyar Nemzeti Múzeum teremőreinek. 2020. augusztus 19-én is segítettek fotóim elkészítéséhez, a régészet útvonalán.
Kevés a hely minden régészeti feltárásból származó tárgy bemutatására. Köszönetemet fejezem ki Varga Benedek főigazgató úrnak, engedélyezte, a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán megtekinthető műtárgyakról készített fényképfelvételeim honlapomon való feltüntetését.
Külön, hálás köszönetem Róth Erzsébetnek a MNM Főigazgatóság Titkárságvezetőjének. Elkötelezettségének, segítőkészségének eredménye, hogy a Kárpát-medencében, Európában és a szórványban élő magyarok, és a régészet iránt érdeklődők betekintést nyernek múltunk virágzásába. Reménykedem, a honlapomat forgatók felkeresik múzeumainkat, elcsodálkoznak és gyönyörködnek a tárgyi igazságok láttán.
Köszönettel tartozom Szalkainé Miseta Zsuzsannának. 2017-ben lelkesen mutatta meg az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark nevezetességei között Feszty Árpád: „A magyarok bejövetele” című körképet, és a Látogatóközpontot.
Itt mondok köszönetet Thaler Tamás építő mérnöknek, aki az építők remekműveit örökítette és több felvételével hozzájárult gondolataim szemléltetéséhez.
Köszönetemet fejezem ki Wittner Máriának önzetlen segítségéért.
Köszönöm Vajda Miklósnak kutató munkáját. István királyunk utáni 900 év feldolgozásához, eltitkolt, támadott, elhallgatott történelmi anyagok garmadával lepett meg. Nagy segítsége abban is megnyilvánult, kért, történetünkről csak a valóságot írjam meg, igaz történelmi tények leírásaiból merítsek.
Ide tartozónak gondolom: Köszönöm Máthé Erikának, hogy lefordítatta és magánkiadásba kiadta Edgar V. Schmidt-Pauli könyvét Horthy Miklós tengernagyi, népi hős és kormányzói munkásságáról. Külön köszönet illeti Wéber Krisztina műfordítót, előítélet mentes, a legszebb magyar nyelven írt és olvasmányossá emelt munkájáéért. A tisztánlátás és tárgyilagos megítélés érdekében, együtt a szép magyar nyelv terjedését segítve a gondolkodó olvasó elméjében.
Köszönetemet fejezem ki Dr. Egressy Andrásnak. Türelmesen végiglapozta a három dolgozatomat, időként átküldött egy-egy e-mailt, vagy nyugodt szavaival fogta a dorong végét. Ajánlotta olvasásra mindazoknak, akik magyarnak akarnak, vagy még nem tudják, hogy magyarnak akarnak maradni.
Jó pontot kaptam azért, hogy Galéria képsorozatomat a Millenárison rendezett Álmok Álmodói 20. kiállításon készített felvételeimmel fejeztem be.
Külön köszönetemet fejezem ki negyedik dolgozatom értékeléséért, melyben az emberiség, a Nyugat fennmaradása elleni liberális támadásokat, a bírvágy keretei között, a nemzet, a család, a nemi identitás elleni törekvések bemutatásával helyeztem célkeresztbe. A jó pontot azért kaptam, mert dolgozatomat Ferenc pápa Magyarországi látogatásakor elhangzott beszédek összefoglalása mellett, képekkel illusztrálom és zárom le.
Köszönetemet fejezem ki Nagy Alexandrának a Szent Gellért Kiadó és Nyomda vezetőjének. Hozzájuttatott több, a XIX. század elején kiadott történelmi és teológia munkákhoz. Külön köszönöm honlapom elkészítésére Polgár Zoltán informatikust javasolta.
Hálásak vagyunk Polgár Zoltánnak és csapatának. Baráti kéznyújtással – túl a szakmai lehetőségeken, rendezték a tárhely szolgáltatást, kiváló megoldásokkal alakították ki a weboldalt és az oldalrészek áttekinthetőségét és kezelhetőségét.
Lapozva történelmünket, a benne történtekben felismerhetők nemzetünk nagyjainak szellemi ütközései. Azt olvastam ki a lejátszódó eseményekből, a megosztás irányított volt sok esetben. A nemesi küzdelemben, az arisztokrácia szellemi ütközései, rendre véres, testvérháborúkig vezetett el, sokan elestek, sokan elmenekültek. Gondoljunk Széchenyire, vagy Kossuth Lajos vívódásaira, körútjaira, 1849 utáni sikereire, csalódásaira, otthontalanságára. Ismerjünk rá az akarat-, tudás-, nemzeti vértezeteink elvesztésére. A magyar nemzeti identitás múlására. Az unokák, dédunokák beolvadására idegen földeken, örökölt magyar, nemzeti nyelvünk elhalására. Pedig, az elszakadt területeken és a diaszpórában élő, ott született minden magyar, a magyar nemzet nagy családjának tagja.
«Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallásába foglaltuk, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseket»
Mire vagyunk képesek ma, hogy a jövő nemzedéke harcba szálljon minden magyarért?
Köszönetemet fejezem ki Dr. Bába Szilviának, megtisztelt Az Óperenciás Tengeren Túl c. tudományos munkájával. Ráébresztett, a szórványban élő elszakadt nemzettagjainkkal együtt alkotjuk a Magyar Nemzetet.
Most, hogy a Magyar Történet bonyolult rendszerében eligazodási pontokat keresve, eljutottam a végkifejlethez, hálát adok a mindenható Istennek, idős korunkra nem hagyott magunkra. Célt jelölt ki, utat mutatott. Kísérletet tehettünk életem párjával az elkészített képalkotásainkat hazaszerető gondolatainkkal együtt juttathassuk el székely-magyar nemzetünk aprajához-nagyjához.
Munkánkból hiányzik a Felvidék, Kárpátalja, az Őrség, Délvidék értékeinek, ott élő magyarjainak történetében hagyományaiban rejlő nemzeti erőnk bemutatása. Abban a reményben vagyunk, a hiányzó ismeretek pótolhatók.
Az oszlopelőtti padsorban térdelek. Két tenyerembe hajtom fejemet. Feltekintek az Oltárra. Drága feleségem, Ircsikém. A leghosszabb utamon kísértél el. Leghosszabb út, hatvan év. Velem tartottál Erdélyi útjaimon, együtt dobogott szívünk a honi rendezvényeken. Éreztem fáradságodat, mégis, lelkesedtél, támogattál. A látottakon, a hallottakon sokszor csurgott szemeinkből ki a könny. Van értelme belső küzdelmeinknek? Ki veszi „hasznát”? Ki olvassa majd el?
Szaporodtak a felvételek, a könyvespolcok telítődtek, benéztél hozzám délelőtt, délután, este. Kopogtattam a klaviatúrát. Szöveg kép ‒ törlés, új képek elhelyezése, új sorok, új bekezdések. Tízezer méterek után, múzeumok kincseinek látványától lelkesedve, magyar lovas paták felvert porában, suhanó nyílvesszők látványába kapaszkodom. Köszönöm szépen hogy imáidba foglaltál, szíved odaadásával körülöleltél, szereteteddel mellettem álltál, velem tartottál. Egyedül, idáig, nem jutottam volna el.
Budapest, 2020. szeptemberben, Szent Miklós havában.
[1] Kisiparosok Országos Szervezete
Köszöntöm a honlapomon!
Tisztelt Olvasó!
A mellékelt ismeretterjesztő dolgozataimban választ keresek történelmi eseményeink okaira. Kéziratomban a politikai vezetőket idézem. Hiszen a mindenkori kormányzó többség és ellenzékének szószerinti vitáiból, üzeneteikből válik érthetővé törekvéseik lényege. A nemzetért mindent, minden körülmény között, vagy silány értelmi képességű társadalommá, fogyasztóvá, liberalizálni – hazátlanná tenni Európa népeit, benne a magyar népet is. Múltunk ismerete nélkül jelenünk nem érthető.
Első dolgozatomban kiválasztottam a Korona építésének egyik lehetséges időpontját és a helyszínét. A kútfők írásai tudósítanak a szkíták, hunok, avarok, magyarok korai életteréről, vándorlásaikról, és a megtett útvonalaikról, az őshazából a Kárpát-medencéig. Vérszerződés, honfoglalás. Fontosnak gondoltam szót ejteni az írás történetéről, szimbólumainkról, zenénkről, és nem maradhatott ki a tánc és népi hagyományaink bemutatása sem.
Szeretném elolvasni ↓
Második dolgozat elején, saját értelmezésemmel írok az Alkotmányról. Majd a magyar történelem legfontosabb eseményeit gondoltam sorra venni. István király törvénykezése. Árpád-házi királyok. A három részre szakadt Magyarország, Habsburg birodalom és a kiegyezés. Tisza István törekvéseit olvasgatva megütközünk az obstrukciók eredményén: a Felső és Alsó- ház lemondásán. Károlyi Mihály őszirózsás kétszínűségével elkezdődik a Tanácsok Országos Gyűlése. 133 nap, terror, visszaélések, gyilkolások. Horthy Miklós kormányzóvá választásával, a Bethlen kormánnyal elindul huszonöt év története, amibe belepiszkolnak a Trianonban ülésezők. Második világháború.
Szeretném elolvasni ↓
Harmadik dolgozatomat személyes élményeim beszámolójával kezdem. Esetem az AVH-val nem volt egyedülálló. Sokakat elvitt a fekete autó. „Élményeink sója” a mi korosztá- lyunk története. Kérem tisztelettel fiataljainkat történetem lapozására, ismerjék fel jelenlegi ellenségeink vezetőinek felmenőit és vétkeiket. A három T. korát. Az államosításokat, történelmi alkotmányunk megszüntetését, a kisparaszti földek téeszesítését, propagandájukat az egyház ellen, együtt a vallásos emberek megfélemlítésével. Amit majd Ezerkilencszázötvenhat október 23-a, a Kádár rendszer politikája és búcsújuk követett, a rendszerváltásnak nevezett kirablással.
Szeretném elolvasni ↓
Negyedik dolgozatomban az Ember természetéről gondolkodom. Nehéz eset. Génjeinkben rögzült alapok, már őshazánkban meghatározták alapvető emberi tartásunkat. Megfigyelve más népek történelmét, igaz az állítás minden fajra. Az ősöktől öröklődő adottságokat az utódok viszik magukkal. Nem csupán génjei által meghatározott módon. A megszerzett tudáshalmazzal módosulnak fokról fokra, az alakuló törzseknél, a nemzedékek során a család, a környezet, a társadalom fejlődésében felhalmozódott tapasztalatokkal.
Öröklött génjeinkben felhalmozódott örökségünk és lelki mozgatóinkban rejlik földi életünk minden pillanata. Aquinói Szent Tamás írja: „Az értelem, ‒ amely által az emberi megismerés végbemegy ‒ elpusztíthatatlan. Minden létező oly mértékben tevékeny, amennyire birtokolja a létet.” Létezésében, gondolkodásában és cselekedeteiben az embert hite, istenfélelme, vagy materiális szemléletének földhöz ragadása határozza meg.
Szeretném elolvasni ↓
Kérdésfelvetés: Tudjuk-e, hogy Meotisz térségéből, őseink hazájából, milyen útvonalon jutottunk el mi magyarok, Európa nemzetközösségének tagjaként az úgynevezett Európai Unió szétesésének peronjáig? Bizony, forró, vulkáni talajon ülünk. Ebben a koncentrált, világhatalmi miliőben nem kérdés, feladat: korunk sajátos körülményeinek ismeretében, a valóság páncélját tisztítsuk meg jövőépítésünk akaratával. Megmaradásunk alapkövezete, hagyományaink ismerete. Célom, az anyagi és szellemi műveltségünk alapjain nyugvó politikai ütközések bemutatása. Idejének sorrendjében.
Egyénileg semmire jutunk. Az összetartozás akkor sikeres, ha ismerjük önmagunkat. A megismert igazság kötelez. Önmagunk ismerete, múltunk ismerete nélkül törékeny. Tanuljuk meg Őseink kik voltak, hol születtek, hogyan éltek? Milyen útvonalon jutottak el a Kárpát medencébe? Mit jelentett és jelent a Honfoglalás, a Vérszerződés, István király Szentté avatása? Mindezt minden magyar érzelmű ember génjeiben hordozza. Erről jut eszembe:
azon múlik az emberiség jövője, és benne az Európai kultúra, a magyar szülők magyar gyermekeinek jövője, ha az egy férfi apa és a szeretett nő anya ölelésükben, teremtményeknek adnak életet. A Gondviselés az emberiség életben maradásához, nem ismer további „emberi létezőket”. Vagyis, a férfi és női nem mellett nincsenek olyan harmadik, negyedik… kilencvenedik LMBTQ lények ‒ másságok, amelyek, ha képesek lennének a nemzésre, az emberi civilizáció fönnmaradásához hozzájárulnának.
Higgyük el, minden látszat ellenére, nem csupán a múlt van birtokunkban. Miénk a jövő is, ha érte teszünk és nem ellene. Ismerjük meg múltunkat, hogy érthessük jelenünket, melynek értékei az új nemzedék életét határozza meg.
Dolgozataim egy kattintással itt olvashatóak: Egy évezred Európa közepén
Érdeklődését őszinte tisztelettel köszönöm: Kacsóh József
EREDETÜNK TÖRTÉNETE
Kézirat
Az építkezést minden ember csak belülről kezdheti el.
